Mondd...hiszel-e az örök barátságban, a hajnali, friss patakcsobogásban? Hiszel-e a fû üde zöldjében, a száj sarkában megbújó nevetésben? Hiszel-e a kósza napsugárban, az új életet bontó, rügyezõ fákban? Hiszel-e az égbolt áttetszõ kékjében, az utolsóként lehulló falevélben? Hiszel-e az esõ éltetõ cseppjében, a szédítõ, csábító meredélyben? Hiszel-e a madár szabad röptében, a síron túl is megtartó hûségben? Hiszel-e a szavak szépségében, s a hallgatás õszinteségében? Hiszel-e a mozdulat erejében, a páni félelem bénító sötétjében? Hiszel-e a tûz örök melegében, a szerelem mindenek feletti gyõzelmében? És mondd... Hiszel-e magadban annyira, amennyire én hittem benned? ....ÍRÁSOK....