A szeptembervégi napsütés még a nyarat idézte. Az utca embere a pulóvert a kezében lóbálta, mint kézzelfogható bizonyítékát az idõjárás iránti bizalmatlanságának. Még ráérõsen ballagtak, akik céltalanul lõdörögtek. Csak érezni akarták a napi hajsza végén az õsz ígéretét. Anyukák tologatták babáikat a kiskocsikban, szándékosan elkerülve a park árnyékos helyeit. Kell még a babának is, mamának is ez a meleg hangulat. Ma az utasok is türelmesebben vártak a sorukra a megállókban, az autósok sem nyomták szünet nélkül a dudát. Többen ültek a teret keretezõ padokon, és igyekeztek annyi beszélgetést, nevetést és élményt gyûjteni a hamarosan elárvuló padokon, amennyi elég lehet a téli bezártságban a téli magány feloldására. Három nénike egymás szavába vágva dicsekedett unokái sikereivel. Tudták, hogy márciusig már nem sok lehetõségük lesz rá.  Két férfi a kopott sakkasztalnál könyökölt. Bábunak hitte volna õket az ember, ha néha-néha meg nem fognak egy sakkfigurát és léptetik odébb pár kockával. Fiatalok és öregek állták körül õket. A lépésekre az ácsorgók hol megjegyzést tettek, hol a kibic lazaságával osztogatták tanácsaikat. A sakkozók azonban, mintha megszûnt volna számukra a külvilág, rájuk se hederítettek. Minden mozdulattal takarékoskodtak, minden lépést megfontoltak. Olyanok voltak a kis csoportosulás közepén, mint akik az idõk végezetéig tartóra tervezték a játszmát.  A mellettük lévõ padon egy nõ ült. Gyakran kijött a térre. Most sem várt senkire. Szemlélõdött, de nem forgatta idegesen a fejét, nem nézegette percenként az óráját. Csak ült. Néha elidõzött pillantása a sakkozókon, vagy a lába elé hulló levelek útját követte a szemével. De jobbára csak nézett, el, valahova a messzeségbe. Zene szólt valahonnan. Az alapos megfigyelõ egy kisrádiót fedezhetett fel a padon a nõ mellett. A muzsika hallható volt, de nem zavaróan hangos – olyan hangerõvel szólt, hogy aki hallani akarta, meghallhassa, aki nem fogékony rá, észre se vegye. A nõvel szembeni padon egy férfi ült. Törzshelye volt a pad – az idejárók nem is foglalták el azt a kis területet rajta, ahova a férfi ülni szokott. Pár hónapja gyakran találkoznak itt – nem beszélgetnek, de érkezéskor-távozáskor már ismerõsként biccentenek egymásnak. A férfi könyvet pihentetett a térdén, de csak ritkán lapozott.  Õ is a tér csendes nyüzsgését figyelte. Alkalmanként elmerült az olvasásban, olyankor a nõ pillantása kicsivel tovább idõzött rajta. Vajon vár valakire, vagy tényleg olvasgatni jár ide? Hány éves lehet - 35-37? Kellemes megjelenésû, magas férfi. Laza, sportos az öltözéke, amiben kényelmesen helyezkedhet el a marasztaló padon. Néha megigazítja a szemüvegét. Idõnként a támlára támasztja könyökét, féloldalt fordulva kinyújtja hosszú lábait. Hirtelen felnéz. Épp a nõre, aki a másodperc töredékével késõbb fordította el a fejét. A férfi alig észrevehetõen elmosolyodott. Most õ nézte végig a zavarában rádióval babráló nõt. Semmi különös – hosszú, világosbarna haj, törékeny alkat. A szeme színét nem látja- de, kék lehet. Mért ücsörög itt egyedül hónapok óta? Jó karban lévõ negyvenesnek titulálná az ember. Barátságos arca van – öltözéke nem kihívó, a magányos férfiak is elmennek mellette, legfeljebb véletlenül pillantva rá. Már hûl a levegõ, a téren lézengõk száma rohamosan apad. A sakkozók a bábukat szedegették össze, a sétálók hazafelé igyekeztek. A nõ  felnézett. Pillantása találkozott a férfiéval. Az becsukta a könyvet, nyakára tekerte a sálat. Indulni készült, mégsem mozdult. A nõ is szedelõzködött. Fázósan húzta össze magán a kiskabátot, és épp a rádiót készült lekapcsolni, amikor abból egy Strauss-keringõ dallama csendült fel. A nõ a férfira nézett és felállt. Ráérõsen elindult a szemben lévõ pad irányába. Amikor a férfi számára nyilvánvalóvá vált, hogy a nõ hozzá közeledik, õ is elindult felé. A tér közepén találkoztak. A férfi kinyújtotta a karját, és lágyan átfogta a vékony derekat. A nõ a férfi kellemesen meleg tenyerébe helyezte apró kezét és lassan, eleinte egy helyben, majd tágítva a kört, betáncolták a teret. Lábuk alig érintette a díszköveket, a kiskabát habos estélyi érzetét keltette. A nõ és a férfi mosoly nélkül, gyengéd, egymásba kapaszkodó tekintettel feledkezett meg a külvilágról. A hegedûk hangja erõteljesen sírt bele a csendbe. A sötétkék égen csillagok ezrei gyönyörködtek a párban. Bársonyos pelyhekben hullani kezdett a hó. Keringõztek a levegõben, felvéve a táncoló pár ritmusát. A csillagok fénye körülvette a párocskát, a hópelyhek szorosan átölelték õket, majd lassan felemelkedtek velük. Az egyik padon elheverõ hajléktalan tátott szájjal nézte a felszálló pelyhek közt eltûnõ emberpárt. Rábámult a kezében tartogatott még majdnem teli borosüvegre, aztán fejét rázva messzire hajította. A teret elborító vékony hórétegben még látta a nõ és a férfi lábnyomát. Másnap reggel a téren átsétálók csak egy könyvet és egy lemerült telepû kisrádiót találtak a két egymással szembeni padon. ....FOLYTATÁS....