Olyankor előkap az ember lánya egy kallódó meghívót, és megmenti az írásmentes részeit. Szöggel, vagy bármilyen hegyes eszközzel belevési a vonalakat - nem baj, ha nem mindig arrafelé futnak, amerre a szándékunk vezetné - néha még jót is tesz a végeredménynek a sok kusza vonal. Ezután következik a munka kevésbé tiszta mozzanata - némi nyomdafestéket kenünk el a papír felületén. (Amennyiben akad a lakásban higító, nem probléma, ha a fülünkre is jut belőle.) A festék beleül a kivésett vonulatokba , így már láthatóvá válik a kép alapja. Nem marad más hátra, mint előre!! Kapirgáljuk le a festéket onnan, ahol a fényeket sejtjük! Próbálgassunk ki sokféle eszközt, mert ahány, annyiféle eredményt kapunk. A munka végeztével nézzünk tükörbe, latolgassuk, hány napig nem merészkedünk emberek közé.
...EGY KIS MÁS: LINÓMETSZETEK...