i n t e r n e t-s z e r e l e m
A két család néhány hét eltéréssel költözött be az új lakásokba. A lány a szüleivel a negyedikre, a fiú az anyjával és ikerhúgaival a harmadikra hurcolkodott. Olyan csendben, feltűnés nélkül bonyolították le a beköltözést, hogy a régi lakóknak egy idő után csak az tűnt fel, hogy eddig ismeretlen emberek köszönnek rájuk a lépcsőházban.
A lány gimnáziumba járt, érettségi előtt állt. Kellemes megjelenésű, fekete hajú, bogár­szemű, csendes lány volt. A városba is most költöztek - apját, aki katonatiszt volt, áthelyez­ték. Anyja a háromtagú család kényelmének szolgálatába helyezte magát.
  A fiú, bár még csak húsz éves, már mű­szakba járt - húgai taníttatására anyjuk ta­karítónői fizetése kevés volt. Márpedig a lányoknak tanulni kell. Egyszer ő is befejezi a főiskolát. Magas, vékony, de izmos fiú volt. Szőke haja tüskésre nyírva, kék szemei ér­deklődéssel szemlélték a világot. Udvarias­ságáért hamar megkedvelték a régi lakók. Hol egy szatyrot segített felcipelni, máskor a babakocsit vitte a leterhelt kismamák he­lyett.
Néhanap összetalálkozott a fiú és a lány a lépcsőházban, köszöntek is egymásnak, de szót nem váltottak. Ment mindegyikük a maga dolgára, szó nélkül.A lány nem járt szórakozni, szabad idejében a számítógép előtt ült, s az Internet kínálta érdekességek között szelektált, vagy a levelezéseit bonyo­lította. Néha egy-egy chat-programot is meg­kockáztatott. Találkozott érdekes emberek­kel, de belebotlott olyanokba is, akikkel töb­bé még virtuálisan sem akart találkozni. Apja nem szerette, ha elment otthonról. Nem is ismerkedett korabeli fiatalokkal. Gátlásos lett, amiért sokan önteltnek tartották.
A fiú munka után, ha nem kellett otthon segítenie, előszeretettel időzött a könyvtár­ban. Szívesen olvasott, de szeretett a számítógép előtt is ülni. A kisujjában volt min­den, amit a számítástechnikáról tudni lehe­tett. Sokakat segített bevezetni a gépek vilá­gába. Szórakoztatta és pihentette, ha mások­nak segédkezet nyújthatott. Néha azonban a maga örömére hallgatott zenét, járta a virtu­ális múzeumokat, kiállításokat, informáci­ókat gyűjtögetett. Jó feje volt, gyakran töb­bet tanult ily módon, mintha órákig hallga­tott volna előadásokat. Mint a fiatalok több­sége, a beszélgetésekbe is bekapcsolódott néhanap. Néhány alkalommal szemet szúrt neki egy név, aki gyakran feltűnt a felhaszná­lói listán, de csak ritkán, és bátortalanul csatlakozott a társalgókhoz. Beszélgetésbe elegyedett vele, s bár nehezen indult a dis­kurzus, azzal váltak el egymástól, hogy két nap múlva újra találkoznak. Hetek múlva már régi ismerősként üdvözölték egymást. Ismerték a másik gondolatát, véleményét, azonos érdeklődési körük rengeteg témát kínált számukra.
A fiú fütyörészve indult munkába nap mint nap, s ez mindenkinek szemet szúrt a lépcsőházban.
Egy napon, a könyvtárból hazatérve ket­tesével vette a lépcsőfokokat. Nem vette ész­re, hogy szembejön valaki, csak amikor majdnem fellökte. A lány állt előtte ijedt meglepődéssel. A fiú zavarba jött, bocsána­tot kért, s szinte rá se nézve a lányra, to­vábbviharzott. A lány rántott egy picikét a vállán és dudorászva libbent lefelé. Csinos volt, észrevehetően egy picivel több időt töl­tött a készülődéssel, mint egyébként. Az ut­cára érve megállt egy pillanatra, körülnézett, majd határozott léptekkel a park felé indult.A fiú szinte berobbant a lakásba. Rohant zuhanyozni, átöltözni, dörmögő hangján éne­kelt, és örült, hogy egyedül van a lakásban. Tüskefrizurájával nehezen boldogult, de ne­vetve kócolt rajt egy laza mozdulattal és kész­nek nyilvánította. Dzsekijét a vállára dobta - ismertetőjelként - és máris a lakáson kí­vül volt.
Hosszúra nyúlt léptekkel vette az irányt a park felé. A sétaúton lassan haladva néze­getett körül, keresve valakit, akiről, maga se tudta pontosan, hogy néz ki. Kevesen voltak a parkban. Egy anyuka babakocsival, egy idős bácsi a kutyájával és két nénike. Csa­lódottan lassított. Még tett eg.y-két lépést, aztán megállt. Akkor látta meg, akit kere­sett. A lányt, aki háttal állt neki, és esernyőt szorongatott a kezében, holott esőnek még a szagát se hozta a szél. Megindult felé, s abban a pillanatban, amint egy lépésnyire ért hozzá, a lány megfordult. Döbbenten néz­tek egymásra.A lány ocsúdott fel korábban, s csilingelő nevetése hamarosan kiszorítot­ta a csendet a park fái közül. Rövidesen a fiú is csatlakozott, s mélyen zengő hangja kellemes kontrasztját adta a lány kacagásá­nak