 Sok
pedagógus Apáczai,
Comenius és egyéb állami
díjakat vehet
át munkásságáért.
Az én DÍJAM - többek közt - ez a lemez. Cio-nak osztályfőnöke voltam. Amikor elkészítette az első CD-jét, ezt a dedikált példányt kaptam tőle. Minden országos kitüntetésnél többet ér! |
Meggyőződésem, hogy az egyik legszebb hivatást választottam... valamikor 5 éves koromban. Kicsit korai időpont a tudatos pályaválasztásra - volt is néhány alkalom az életem során, amikor más irányba csábultam - de a szívem mélyén mindig tanító néni akartam lenni. Iskolát jószerivel még kívülről sem láttam, de a nagyobb gyerekek számomra mérhetetlenül nagynak tünö tudása igazolta, hogy az iskolában csupa jó dolog történik. A felnőttek elbeszélései megerősítették ebbéli hitemet. Ahol megtanítanak mindarra, amit azidáig nem tudtam, ahol játék és móka a tudás megszerzése, ahol minden kérdésemre választ kapok - az a hely csakis olyan lehet, ahova érdemes elmenni. ... és érdemes ott maradni is. Felnőttként is. Azért, hogy egyszer majd én válaszolhassak a feltett kérdésekre, hogy a gyerekek örömteljes folyamatként éljék meg a tudás megszerzését - s, hogy cserébe ők is tanítsanak engem. Valamire, ami a gyerekek sajátja: az állandó kíváncsiság, a rácsodálkozás képessége - és a játszani tudás. Elsö "tanítási gyakorlatomat" nagyszüleimnél végeztem - a nagyapámnak tartottam testnevelés órát. Mindent megcsinált, ahogy az egy szófogadó nebulóhoz illik - de "óra" után ketten is alig tudtuk felsegíteni öt a padlóról a nagyanyámmal. Ám, lelkes tanítvány volt - a következö napokban is hagyta magát "táncba vinni". Közben ö is tanított - verseket mondtunk, énekeltünk, még táncra is perdültünk. Rengeteg igaz mesét mondott...föként az erdöröl. Erdész volt, imádta a természetet. Gyakran magával vitt , és séta közben a fákról, virágokról mesélt - és arról, milyen volt az utolsó Eszterházy mellett, egy csodás birtokon dolgozni. Utólag visszagondolva azt mondom - nagyon jó pedagógus volt: tudta, hogy a gyerekek szeretik az igaz meséket, abból tanulnak a legtöbbet. Édesanyámtól úgy tanultam meg 5 éves koromra írni-olvasni, hogy maga is meglepődött rajta. Főzés közben verseltünk, énekeltünk a konyhában, ott festettem az első, ma is őrzött akvarellt. Ö is pedagógus szeretett volna lenni. Töle többek közt a kitartást, a küzdeni akarást hoztam a pályámra. Mert az is kell - mint mindenhez, amit komoly elhatározással csinálunk. Itt is meg kell harcolni a napi sikerekért. Napköziben, mint kn. pedagógus kezdtem a pályát '77-ben. Igazi mélyvíz. És tanulságos, hasznos - annak legalábbis, aki tényleg pedagógusnak készül. A főiskolán jobbára abból vizsgáztam, amit az "életteli iskolában" tanultam, s nem abból éltem meg pedagógusként, amit a főiskolán tanítottak. Nagy öröm volt, amikor az első, IGAZI osztályomat, mint osztályfőnök vezethettem a tanterembe. A mai napig örülünk egymásnak, ha találkozunk, sokuknak már a kislányát/fiát is tanítom. Volt olyan tanítványom, aki a szakvizsgáját követően felcsengetett hozzám egy szál rózsával, a frissen átvett bizonyítványával és megköszönte, - nekem. Többükkel a neten sikerült találkoznom - sok -sok év után.
A gyes évei alatt írtam a "Képek könyvé"-t, egy, az alsósoknak szóló rajztankönyvet. Annak megjelenésével egyidőben hívtak vissza az iskolába - rajzot tanítani, felső tagozaton. Így 1989 óta a nagyobb gyerekekkel értünk el kisebb-nagyobb sikereket. A hivatásom iránti szeretet 40 év után sem kopott meg annyira, hogy választásomat megbocsáthatatlan tévedésnek kelljen minösítenem. Nem csak dolgozunk, -beszélgetünk, kirándulunk, "bulizunk" is - mikor minek van az ideje. A végzettek visszajárnak, mesélnek, még tanácsot, segítséget is kérnek. Jó velük továbbra is együtt örülni, vagy ha szükséges, bánkódni. Szinte napra pontosan 33 évig dolgoztam Nagyigmándon, a Pápay József Általános Iskolában.
Ha közülük páran betévednek erre az oldalra, remélem örömmel látják viszont valamikori önmagukat. |
