a n n u s k a   k a r á c s o n y a

Régi történet, amit most leírok Önöknek. A faluban már csak kevesen élnek azok közül, akik ismerték a szereplõket. Annuska egy kora tavaszi napon bukkant fel a faluban a nagymamájával. Senki nem tudta - és mivel ott mindenki a maga dolgával törõdött, nem is kérdezték -, honnan jöttek. A pici lány -ötéves forma lehetett - egyszer csak felbukkant a falu egyetlen, hosszú utcáján, és csilingelõ hangon énekelt. Régi ismerõsként köszöntötte a falubelieket, holott még idegenek voltak számára. Fakó piros szoknyácskája, valaha fehér blúza minden nap feltûnt a "Vegyesbolt"- ban. Sosem vásárolt semmit, csak nagyra nyílt, búzakék szemével áhítozva nézte a sok finomságot, ami számára elérhetetlennek bizonyult.   A boltos néha megszánta, és a kicsi, maszatos kezekbe nyomott egy-egy csokoládészeletet. Annuska - amilyen kicsi volt, akkora büszkeség feszítette - elõször nem akarta elfogadni a nyalánkságot. Aztán, mivel pénze nem volt, az önérzete pedig nem engedte, hogy ebbõl rendszer legyen, felajánlotta a boltos bácsinak, hogy zárás után összesöpör a parányi helyiségben. A boltos eleinte tûnõdve nézett rá, aztán bólintott az ajánlatra. A kislány ügyesen forgatta a seprût. Lassacskán napközben is be-beugrott megkérdezni, kell-e valami segítség. Ha nem volt rá szükség, szaladt vissza a nagymamájához. Cserfes lányka lévén, megtudták tõle, hogy a nagymama beteges, dolgozni nem tud, így nagyon nehezen élnek. Édesanyja meghalt, az apja elment munkát keresni,  és azóta nem hallottak róla. Miután ezt elmesélte, dudorászva tovalibbent, kettesben hagyva hallgatóit a döbbenettel. Ettõl kezdve egyre gyakrabban kérték a falu lakói a kislány segítségét.   Hozzon egy kevés tápot a tyúkoknak, szaladjon el a boltba lámpaolajért, mert Maris néni épp' nem ér rá. Ezeket a szívességeket hol némi élelemmel, hol aprópénzzel hálálták meg az emberek. Annuska fáradhatatlanul igyekezett eleget tenni minden kérésnek. A falu plébánosa felfigyelt arra, hogy a kislány milyen könnyen tanul el mindent a felnõttektõl. A vasárnapi mise után írni, olvasni és számolni tanította a mindenre fogékony lánykát. Amikor beköszöntött az õsz, meleg ruhát adtak neki a falu jószívû lakói. Mire leesett az elsõ hó, Annuska már elfogadhatóan eligazodott a számok birodalmában. Boldogan újságolta a boltosnak, hogy keresetébõl még félre is tudott tenni, így meg tudja venni nagyanyjának a karácsonyi ajándékot. Azt már nem volt hajlandó elárulni, mit nézett ki meglepetésnek, mert azt úgy akarja megvenni, hogy csak vásárlóként jön a boltba. Az ünnepeket megelõzõ napokban nagy volt a forgalom a kiskereskedésben. Az asszonyok egy kis pletykálkodást is megengedtek maguknak a kényszerû várakozás ürügyén. A bejárati ajtó feletti csengõ hangjára felkapták a fejüket. Újabb vevõ érkezett. Annuska csukta ki a mögötte tolakodó hideget. Nem állt be a sor végére, úgy gondolta, van õ annyira otthon ebben a boltban, hogy egyenesen a pulthoz léphessen. A sorban állók mosolyogva utat engedtek neki. Komolykodva megigazította az aprócska testét elfedõ nagykendõt, és közölte a boltossal, hogy vásárolni szeretne. Amaz belement a játékba és pödört egyet a bajuszán. Még meg is hajtotta a derekát a kedves vevõ elõtt. A kislány rámutatott egy szerény külsejû dobozkára. A sorban állók egymásra néztek. Mindenki tudta, mit rejt a csomagolás. Egy karra csatolható órát, amit a boltos két éve õriz a polcon. Alkalmanként felhúzta, hogy a szerkezet ne rozsdásodjon be, de eladni nem tudta. A falusi ember nem az idõt nézegeti - a tyúkokkal fekszik, a kakas kukorékolására kel - a kettõ közt pedig teszi a dolgát. Mit akar ez a kislány ezzel az úri huncutsággal? Mintha meghallotta volna a kimondatlan kérdést, Annuska válaszolt rá. A nagymamának veszi, aki soha nem kapott ajándékot, és most szeretné meglepni egy hasznos haszontalansággal. A boltos komoly képpel leemelte a kért árut, és mosolyogva nyújtotta át legkedvesebb vevõjének. A lányka elõvette a kendõcskét, amibe a pénzecskéjét gyûjtögette, és a csomót kibogozva, tartalmát a pultra borította. A boltos ránézett a csörgõ kupacra. "Tessék megszámolni!"- kérte Annuska. A boltos számolni kezdte a pénzt. Az utolsó érménél a kislány mögött álló Bözse mama, aki a boltossal együtt, hangtalanul mozgó ajkakkal olvasta a pénzt, felkiáltott:"De 'szen ez.!" Tovább nem mondhatta, mert a boltos rendre utasította. "Bözsi néni, kérem, várjon türelmesen a sorára!" A néni ijedten elhallgatott. Annuska értetlenül nézett egyikükrõl a másikra. A boltos újra felé fordult és mosolyogva nyújtotta át ad dobozt. Annuska érezte, hogy valami nincs rendben. Nem nyúlt a dobozka után. Az eladó megfogta a pici kezecskét, és kedves mosollyal, de határozott mozdulattal tette bele a kifizetett árut. Annuska megnyugodva kötötte be azt a kendõcskébe, aztán boldog karácsonyt kívánva a sorban állóknak, haza indult. A kis üzletet néhány pillanatig nehéz csend ülte meg. Még Bözse néni se mert megszólalni, pedig õ következett a sorban. Aztán nehézkesen megeredt az emberek nyelve. Mindnyájan tudták, mi volt az a mondat, amit a boltos szinte udvariatlanul félbe szakított. Néhányan azon tanakodtak, mennyi lehet szegény embernek a kára. Mások tûnõdtek, mit tehetnének, hiszen a boltosnak is van családja. De ismerték és tudták, hogy bármelyiküknek segít, ha szükséges. Bözse néni elszégyellte magát - kis híja volt, hogy ennek a csöpp lánykának megkeserítse a karácsonyát - talán az elsõt, ami az igazit jelenti számára. Jól tette a boltos, hogy nem szólt. Amikor ezt végig gondolta, már tudta, mit fog tenni. Megvette a szükséges dolgokat és fizetett. Egy fillérrel többet, mint amennyibe az áru került. A boltos vissza akarta adni a pénzt, de Bözsi néni színlelt felháborodással utasította vissza: "Hát hogy képzeli?!Csak maga segíthet annak a kis árvának?" Azzal köszönt és elment. Azon a napon a kis vegyesboltban minden vevõ egy-két fillérrel többet hagyott a pulton, mint amennyibe a vásárolt portéka került. A  falucska lakóinak ez a karácsony volt a legemlékezetesebb, és a legszebb karácsonya is. Attól a naptól kezdõdõen évtizedeken keresztül, a családok a közös imádság után elmesélték a gyerekeiknek, unokáiknak, hogy valamikor régen hogyan szerzett a boltos és a falu lakossága boldog karácsonyt egy kislánynak, akit Annuskának hívtak. ....ÍRÁSOK....